Néha úgy érzed, egyszerre vagy coach, tűzoltó és békebíró… Ismerős? Ha igen, nem vagy egyedül.

A munkahelyi kiégés, az érzelmi kimerültség nemcsak az orvosokat vagy szociális munkásokat érinti. A digitális világ kulcsszereplői – így a product ownerek – is nap mint nap komoly emberi, kommunikációs és döntési kihívásokkal néznek szembe. Egy 2023-as kutatás szerint a technológiai szektorban dolgozók 42%-a érzett már tartós mentális megterhelést a munkája miatt.

A klasszikus segítő szakmákban már régóta használnak egy eszközt az ilyen helyzetek feldolgozására: ez a szupervízió.

Mi is ez pontosan, és hogy került a Virgo-hoz?

A szupervízió egy strukturált, biztonságos keretek között zajló beszélgetés, amely során a résztvevők konkrét munkahelyi helyzeteket dolgoznak fel – érzelmi, kommunikációs és szakmai szempontból is. Segít megérteni a dinamikákat, kilépni a saját buborékból, és más nézőpontból ránézni egy-egy nehéz helyzetre.

A Virgo víziója ezzel kapcsolatban

A Virgo product owner szakmai közössége nyitott volt arra, hogy kipróbáljunk valami újat – így mentálhigiénés tanulmányaimra alapozva bevezettem ezt a módszert. Az első két alkalom visszajelzései alapján: működik. Sőt, még jobban, mint reméltük.

A visszajelzések rendkívül pozitívak: erősíti a csapatkohéziót, a módszertan elsajátítása mellett egymást is jobban megismerjük a gyakorlat során, együtt sikerül hajszálpontosan felvázolni a szituációt, módszeresen építkezünk a folyamat mentén, új megállapítások, különféle szempontok és megoldási lehetőségek merülnek fel.

Még az is lehet, hogy a product owneri munka is segítő szakma? A Virgoban mindenképpen van egy ilyen színezete is!

És akkor lássuk, nagy vonalakban hogyan zajlik egy ilyen esetmegbeszélő csoport.

Hogyan zajlik egy szupervíziós ülés?

Előkészítés: egy jó kérdés fél siker

Minden alkalomhoz kell egy vezető, aki tartja a folyamat kereteit – ez segíti a biztonságos, ítélkezésmentes légkört. A résztvevők előre gondolkodnak egy-egy olyan helyzeten, amely nehézséget okozott nekik. A csoport elején ezekből választjuk ki azt az esetet, amelyet aznap mélyebben megnézünk.

Már az is megkönnyebbülés, hogy végre kimondhattam egy problémát úgy, hogy nem kell megoldással is rögtön előállnom.

A feldolgozás: három körben

• Kapcsolódás
  A többiek megosztják, mikor éltek át hasonlót.
• Azonosulás
  Belehelyezkedünk a másik fél szerepébe (pl. a főnökébe, ügyfélébe).
• Ötletelés
  Javaslatokat adunk, új nézőpontokat dobunk be.

Az volt a legmeglepőbb, amikor ‘a másik’ fejével próbáltam gondolkodni. Teljesen új megértés született.

Lezárás: az esethozó reflektál

Az eredmény szinte minden alkalommal az: megkönnyebbülés, új nézőpontok, tisztább kommunikációs stratégia.

Milyen helyzetek kerülnek elő?

Néhány konkrét példa a közelmúltból:

• Kommunikációs zárlat
  Egy „semlegesnek” szánt email után napokig feszült hangulat lett a csapatban – a PO azt sem értette, mi történt.
• Logolási vita
  Az egyik csapattag következetesen nem vezette a munkaidőt, a PO pedig nem akart „ellenőrként” fellépni.
• Kettős lojalitás
  A PO felsővezetői nyomás és a csapat érdekei között őrlődött – „kinek az oldalán álljak?” dilemmával.

Ezek a történetek nem csak a PO-ról szólnak, hanem mindannyiunkról. A munkahelyi emberi kapcsolatok sokszor láthatatlan mintázatai itt újraértelmezhetők, sőt: javíthatók.

Miért működik?

A szupervízió lényege a tiszta figyelem. Nincs ítélkezés, nincs gyors tanácsadás – csak őszinte megértés. Ez az, ami a legnagyobb változásokat hozza.

Az utána következő hét olyan volt, mintha kioldódott volna bennem valami. Már nem akartam harcolni, inkább kérdeztem.

A módszer működik személyesen és online is. A közösségi élmény, a szakmai tanulás és az érzelmi támogatás egyszerre jelenik meg.

A munka menetéről, érdekességek

És hogy milyen esetekkel lehet dolgozni? Néhány általánosság az eddigi gyakorlatból: fellángoló konfliktus a felsővezetővel egy ártatlannak vélt email nyomán, feladatkiadási probléma egy tesztelési vezetővel, munkaidő-nyilvántartási (ún. logolás) konfliktusok, stb…

A dolog működik személyesen, és akár online is. Az esethozó többnyire érzelmileg feltöltve, szakmailag megerősödve távozik egy ilyen megbeszélésről. És gyakran arról számolnak be az érintettek, hogy az alkalom utáni napokban az ügy “bemozdul”, és előrelépések történnek.

Ez nem véletlen: a tiszta, ítélkezésmentes figyelem az egyik legerősebb hajtóerő, amely mindig jó irányba tereli a történéseket.

Have you ever felt like you’re simultaneously a coach, firefighter, and mediator? Sound familiar? If so, you’re not alone.

Burnout and emotional exhaustion don’t just affect doctors or social workers. In today’s digital world, key roles like product owners face daily challenges involving people, communication, and tough decisions. According to a 2023 study, 42% of tech professionals have experienced sustained mental strain due to work.

In traditional helping professions, there’s a long-established tool to help process such situations: supervision.

But what exactly is supervision—and how did it arrive at Virgo?

Supervision is a structured and safe-format conversation in which participants reflect on specific work situations—exploring them emotionally, professionally, and in terms of communication. It helps uncover dynamics, break out of personal mental loops, and view tough situations from new perspectives.

Virgo’s Vision

Virgo’s product owner professional community was open to trying something new—so, drawing on my background in mental health studies, I introduced this method. Based on feedback from the first two sessions, it works. In fact, it works even better than we hoped.

The feedback has been overwhelmingly positive: it strengthens team cohesion, and in addition to learning the method itself, we get to know each other better through the practice. Together, we map out the situations with great precision, build insights methodically, and discover new perspectives and potential solutions.

So maybe product ownership is a helping profession? At Virgo, it definitely has some elements of one!

So how does a supervision group work?

Preparation: A good question is half the battle

Each session has a facilitator who holds the framework of the process—creating a safe, non-judgmental space. Participants come prepared with a situation that was challenging for them. At the beginning of the session, we choose one case to explore more deeply.

It was such a relief to finally say a problem out loud without having to immediately offer a solution.

Processing: In three rounds

• Connection
  Others share when they experienced something similar.
• Identification
  We step into the other party’s shoes (e.g., boss, client).
• Brainstorming
  We suggest new ideas and offer alternative perspectives.

The most surprising part was when I tried to think with ‘the other person’s’ mind. It gave me a completely new understanding.

Closing: The case presenter reflects

The result is almost always the same: relief, fresh perspectives, and a clearer communication strategy.

What kinds of situations come up?

Here are a few real-life examples from recent sessions:

• Communication Breakdown
  A supposedly “neutral” email triggered tension in the team for days—the PO couldn’t even tell what went wrong.
• Time Logging Conflict
  A team member kept skipping work logs, and the PO didn’t want to act like a “monitor.”
• Split Loyalty
  The PO was torn between executive pressure and team interests—grappling with the dilemma, “Whose side am I on?”

These stories aren’t just about POs—they reflect all of us. The often-invisible patterns in workplace relationships can be reinterpreted here—and even improved.

Why does it work?

At the core of supervision is pure attention. No judgment. No instant advice. Just genuine understanding. That’s what brings the biggest transformations.

The week after the session felt like something had been released inside me. I stopped fighting—I started asking questions instead.

The method works in person and online alike. It combines the power of community, professional learning, and emotional support.

About the work and some interesting insights

What kinds of cases are suitable? Based on our experience so far: blow-ups with senior management over a seemingly innocent email, task delegation friction with a QA lead, recurring conflict over logging work time, and more…

This works well both onsite and remotely. The person presenting the case usually leaves emotionally uplifted and professionally empowered. Many report that in the days following the session, their issue “shifts,” and progress starts happening.

That’s no coincidence: focused, judgment-free attention is one of the strongest forces for moving things in the right direction.

Part of a greater whole

Alongside our end-to-end product development branch – which covers everything from design to operations – we’ve developed the idea over the past few years to launch a new division in response to IT market needs where success only lacks 1-2 key specialists within an existing team setup.
These are typically large-scale, even multinational projects, where the robust tech implementation plan is already in place, but a helping hand is still needed for execution.

It’s a great opportunity for IT professionals who have outgrown the startup hustle or fast-moving projects and are now seeking stability.

By bringing in new perspectives, our professionals often shed light on solutions that inject fresh momentum into long-standing business logic.

A key value: human-centeredness

Our colleagues work closely with client teams – sometimes even on-site. But even in these situations, we continuously support them throughout the project: a dedicated HR Partner ensures their well-being and helps with long-term career planning.

A major advantage of this division is the variety of projects we provide, allowing professionals to gain experience in international collaborations without leaving the safe and supportive Virgo environment.
While projects often involve careful consideration and client-side coordination that may span countries, here at Virgo we also prioritize flexibility.

Where are we headed?

Our goal is to continue scaling the team, so we’re always open to welcoming new experts. We also aim to diversify our portfolio, so our colleagues can work on a wide range of technologies and domains.
International opportunities are a key focus – we’re becoming increasingly comfortable in English- and German-speaking markets. Not just remotely, but also through business trips abroad, helping to foster smooth and effective client partnerships.

We’re happy that today, after iWiW, Virgo can also come to mind when it comes to bringing in reliable external expertise.

Részesei egy nagyobb egésznek

End-to-end (tehát a dizájntól egészen az üzemeltetésig nyúló) termékfejlesztési águnk mellett született meg az elképzelés az elmúlt években, hogy alapítsunk egy új üzletágat, reagálva azon IT piaci igényekre, ahol csak kifejezetten 1-2 kulcs szakember hiányzik a sikerhez a csapat keretből. Jellemzően ezek nagyvállalati, akár multinacionális megbízások, ahol már kész a technológiai megvalósítás robosztus terve, az implementáláshoz azonban elkél még a segítő kéz.

Kiváló lehetőség ez azon IT-sok számára, akik a startup közeget vagy a jövő-menő projekteket kinőve végre stabilitást szeretnének.

Új nézőpontokat behozva szakembereink ilyenkor olyan megoldásokra is rá tudnak világítani, mely innovatív lendületet ad a sok éves üzleti logikának.

Fontos érték az emberközpontúság

Kollégáink ilyenkor közvetlenül szorosan az ügyfél csapatával dolgoznak, akár egy lokáción is. Viszont eközben is odafigyelünk rájuk és segítjük őket folyamatosan a projekt során: dedikált HR Partner felel a dolgozók jóllétéért és jövőbeli karriertervezéséért.

Nagy előnye ezen üzletágunknak, hogy változatos projekteket hozunk a szakemberek számára, akik így belekóstólhatnak a nemzetközi együttműködések világába, miközben nem kell elhagyniuk a Virgo biztonságos hátországát. Bár a projekteket körültekintő megfontolás, akár országokon is átívelő egyeztetések kísérik ügyféloldalon, párhuzamosan mi itt a Virgoban oda tudunk figyelni a rugalmasságra is.

Merre tartunk?

Célunk a jövőben is tovább skálázni csapatunkat, így mindig nyitottak vagyunk új szakemberek felvételére. Továbbá szeretnénk diverzifikálni portfóliónkat, hogy a változatosság jegyében minél több féle technológia és domain közül tudjunk projekteket szállítani kollégáinknak.
Ezen belül is kiemelt figyelmet kapnak a nemzetközi lehetőségek, angol és német nyelvi területen is egyre otthonosabban mozgunk. Nem csupán remote, hanem külföldi üzleti utazások során is, a gördülékeny partneri együttműködések érdekében.

Örülünk, hogy az iWiW után már a megbízható külső szakértelem bevonásáról is eszünkbe juthat a Virgo.

Mi ellen harcolunk valójában?

Nem a technológia ellen – hiszen most is azt használom, hogy ezt a cikket megírjam, és te is azon keresztül olvasod.

A technológia önmagában nem ellenség. De amint elkezd helyettünk dönteni, rólunk szólni – sőt, használni minket –, akkor ideje elgondolkodni. Akkor már nem „segédeszköz”, hanem a figyelmünk fő elvonója. És a kapcsolataink rovására megy.

Az igazi kihívás nem más, mint visszavenni az irányítást önmagunk felett:

• Megismerni, hogy mi az, ami elviszi a figyelmünket.
• Őszintén beszélni erről egymással.
• És újra jelen lenni – a gyerekeinkkel, a társunkkal, magunkkal.

Könyv, csend, lelassulás – és a valóság súlya

A beszélgetés elején Kapitány-Fövény Máté Ezerarcú függőség című könyvéből olvastam fel egy részletet – offline, kézben tartott könyvből. Egy lassú, befelé figyelő kezdés volt ez, ami már önmagában kontrasztban állt a megszokott ritmusunkkal.

Aztán jöttek a példák, amik már nem voltak ilyen csendesek:

Nálunk minden reggel ordítás, ha el kell tenni a tabletet.”

“Van, hogy a gyerek rám szól: ‘anyu, te is csak nyomkodod a telefonod’.”

„A fiam Fortnite-ban győztes, de a matekdolgozatnál nem áll szóba velünk.

Ezek nem statisztikák – ezek hétköznapi mondatok. Közös valóság.

„Gamer pelus”, neuroplaszticitás, Baby Shark – és mi magunk

A beszélgetés során olyan fogalmak is előkerültek, mint a neuroplaszticitás (az agy újrakábelezhetősége), a digitális bódulat, vagy épp a „gamer pelus” – a szülői döbbenet egyik szimbóluma.

Beszéltünk arról is, hogy nemcsak a gyerekeket érinti a függés: sokunknak nehéz nem ránézni a telefonra, ha csak öt másodpercnyi szünetünk van.

De nem a bűntudatra kell építeni a változást. A bűntudat ugyanis blokkol. A lassulás, tudatos jelenlét, és az őszinte kapcsolódás viszont erőt ad.

És hogyan tovább? – Pár konkrét tipp, ami elhangzott

1. Szemkontaktus reggelente
   Ne a telefon legyen az első, hanem a másik ember.
2. Offline zóna otthon
   Egy közösen kijelölt tér, ahová nem visszük a kütyüket.
3. Telefonmentes sávok
   Pl. étkezésnél, lefekvés előtt.
4. Közös digitális napló
   Együtt vezetett kis füzet, ahol a családtagok rögzíthetik, hogyan érzik magukat „kütyüzés” közben és után.
5. Tükörtartás egymásnak
   Megbeszélni, ha úgy érezzük, a másik túlságosan eltűnik a képernyő mögött.

Egy cég, ami komolyan veszi a jövőt

Éppen ezért tartottunk egy meetupot a Virgoban, ahol a technológiai függőségről beszéltem az érdeklődő néhány tucat kollégámnak. Elmélyült közös folyamatban vettünk részt, és ezt azóta sok személyes visszajelzés is alátámasztja.

Nem feltételes módban beszéltem, és nem könnyed előadást tartottam. Persze, voltak vicces kiszólások, nevetések, de a sajátélményeink, a gyermekeink sorsa és az aggodalmas jövőkép borús hangulatot teremtett.

Hogyan is versenyezhetnénk például a Fortnite teremtette illúzióvilággal, aminek a közepén gyermekünk olyan élményeket él át nap mint nap, amelyhez foghatót a realitásban aligha fog megtapasztalni. Erről egy szépirodalmi igényű féloldalas írást olvastam fel az előadás elején, amely Kapitány-Fövény Máté Ezerarcú függőség című kötetéből származott. Elő, offline felolvasás egy valódi könyvből – jó volt így belassulni és megérkezni.

Dohányzás, alkoholizmus, kokain, kütyüfüggés, gamer pelus, Baby Shark Dance és Despacito, cro-magnoni hardver, neuroplaszticitás, és Nemzeti Dohánybolt – többek közt ezeket érintettük.
Nincsen csodafegyver, lassulni és tudatosodni kell, a bűntudat pedig akadályoz.

Önmagában példaértékű, hogy egy, a technológia használatában és fejlesztésében élenjáró cég beenged ilyen témát a falai és a munkatársai közé.

What Are We Really Fighting Against?

Not against technology – I’m using it right now to write this article, and you’re using it to read it.

Technology itself is not the enemy. But the moment it starts making decisions for us, speaking about us – or even using us – it’s time to reflect. At that point, it’s no longer just a tool; it becomes the main distraction from our attention. And it begins to take a toll on our relationships.

The real challenge is to reclaim control over ourselves:

• To understand what steals our attention.
• To talk honestly about it with one another.
• And to become present again – with our children, our partners, and ourselves.

Books, Silence, Slowing Down – and the Weight of Reality

To start the conversation, I read an excerpt from Máté Kapitány-Fövény’s book Addiction with a Thousand Faces – offline, from a physical book. It was a slow, inward-turning introduction, already in stark contrast with our usual pace.

Then came the real-life examples, which were not so quiet:

Every morning there’s yelling when it’s time to put away the tablet.”

“Sometimes my kid says: ‘Mom, you’re always on your phone too.’”

“My son is a Fortnite champion, but won’t even talk to us when it’s time for his math homework.

These are not statistics – they’re everyday sentences. A shared reality.

“Gamer Diaper,” Neuroplasticity, Baby Shark – and Ourselves

Throughout the discussion, terms like neuroplasticity (the brain’s ability to rewire itself), digital trance, and “gamer diaper” came up – the latter becoming a symbol of parental shock.

We also talked about how this dependency affects not just children. Many of us find it hard not to check our phones when we have just five seconds of downtime.

But change shouldn’t be driven by guilt – guilt paralyzes. Slowing down, being present, and connecting honestly, on the other hand, gives us strength.

What Can We Do? – A Few Practical Tips Shared

• Eye contact in the mornings
  Let a human face, not a screen, be the first thing you see.
• Offline zone at home
  A shared, designated space where no devices are allowed.
• Phone-free zones
  For example, during meals or before bedtime.
• Family digital journal
  A small notebook where everyone can jot down how they feel during or after screen time.
• Holding up a mirror
  Talk to each other when someone seems too absorbed in the screen.

A Company That Takes the Future Seriously

That’s why we organized a meetup at Virgo, where I spoke to a few dozen colleagues about tech addiction. It turned into a deep, shared process, confirmed by many personal reflections since.

I didn’t speak hypothetically, nor did I give a light-hearted presentation. Sure, there were some laughs and humorous comments, but our own experiences, our children’s futures, and our shared anxieties painted a rather somber picture.

How could we possibly compete with the world of illusions created by Fortnite, where our kids experience daily highs that reality can hardly replicate?

I read a short, literary excerpt at the beginning of the talk about this very dilemma – again, from Kapitány-Fövény Máté’s Addiction with a Thousand Faces. Reading it live, from a real book – it helped us slow down and arrive in the moment.

Smoking, alcoholism, cocaine, screen addiction, gamer diapers, Baby Shark Dance and Despacito, Cro-Magnon hardware, neuroplasticity, and the National Tobacco Shop – these were just some of the things we touched on.

There’s no magic bullet. We need to slow down and become more mindful. And guilt only gets in the way.

It’s remarkable in itself that a company leading in the use and development of technology allows a topic like this to be brought within its walls and into the lives of its people.

Miért foglalkozunk egyáltalán visszajelzéssel?

A visszajelzés nem csupán egy HR-eszköz, hanem kulcsfontosságú tényező a munkahelyi kultúra alakításában és a szervezeti teljesítmény növelésében. A legújabb kutatások szerint:

• Szinte minden munkavállaló (96%) úgy gondolja, hogy a rendszeres visszajelzés előnyös számukra
• A munkavállalóknak csak a fele számolt be arról, hogy a vezetőjük a visszajelzést a karriercéljaik alapján alakítja ki. Ez egy elszalasztott lehetőség a munkavállalók fejlődésére.
• A vezetőknek csak 36%-a kap valamilyen hivatalos folyamaton keresztül visszajelzést a kollégáktól. Ez azt mutatja, hogy a vállalati visszajelzés jellemzően egyirányú.

Csak a munkavállalók 26%-a érzi úgy, hogy rendszeresen kap konstruktív visszajelzést a munkahelyén.

Ez az arány nálunk sem volt sokkal jobb. Egy 2023-as felmérésünk összesített eredményét vizsgálva egyértelművé vált számunkra, hogy a virgós dolgozók nem kapnak rendszeres visszajelzést a munkájuk kapcsán – ez az állítás kapta a 3. legrosszabb értékelést. Ugyanebben az évben egy szűkebb szakmai körben is rákérdeztünk, milyen rendszerességgel adnak és kapnak visszajelzést: a válaszadók csupán 30%-a ad rendszeres visszajelzést (hetente vagy minden alkalommal, amikor releváns), 92%-a pedig soha vagy csak nagyon ritkán kér visszajelzést kollégáitól.

Hiába a jó szándék, a közvetlen kollégák közelsége vagy a csapatmegbeszélések gyakorisága, a valóban építő, őszinte visszajelzés gyakran elmaradt. Nem azért, mert nem akartuk – hanem mert nem volt eszközünk, időnk vagy megfelelő terünk hozzá.

A visszajelzések fontosságát régóta tudjuk. Sokszor hallottuk, sokszor hangoztattuk is. Mégis, ha őszinték vagyunk magunkhoz, el kell ismernünk: nem mindig tudjuk jól csinálni. Néha nehéz szavakba önteni, máskor egyszerűen elsikkad – legyen szó elismerésről vagy építő kritikáról.

2023 nyarán emiatt fogtunk bele tudatosan abba, hogy megértsük: mi állhat a visszajelzések hiányának hátterében, és mit tehetünk azért, hogy ez megváltozzon. Az elindulás nem volt kérdés – ahogy az sem, hogy ha már belevágunk, azt alaposan, közösen, és elkötelezetten fogjuk csinálni.

2024 elején létrejött az ötfős Visszajelzési Kultúra Munkacsoportunk (VKM). A célunk egyszerű, mégis nagyívű: olyan környezetet szeretnénk teremteni a Virgón belül, ahol a visszajelzés nem külön esemény, hanem a hétköznapjaink természetes része. Egy olyan szervezeti kultúrán dolgozunk, ahol a visszajelzés nem nyomaszt, hanem támogat, ahol nem későn és nem mellébeszélve, hanem időben, őszintén és építően szólunk egymáshoz – és ahol ez a működés nem kivétel, hanem norma.

A csapat, ami mögötte van

A VKM nem egy hivatalos HR-kezdeményezés, hanem egy valódi belső hajtóerő, különböző területekről érkező kollégák együttműködésében. A csapatot egyik társunk így jellemezte:

A legjobb ebben a csapatban az volt, hogy nemcsak beszéltünk a változásról, hanem tettünk is érte. Mindenki hozta a saját tudását, és ettől működött igazán. A tervezés nem maradt meg a papíron – megvalósítottuk. Workshop, tesztcsoport, meet-up, meghívott vendég – a végén minden ott volt a „pipa” oszlopban. És közben rengeteget tanultunk egymástól is.

A munkacsoport működését strukturáltság, egyértelmű felelősségi körök, támogatás és – nem utolsósorban – jó hangulat jellemzi. A feladatokat projektként kezeljük, tudatosan tartva a kereteket és a fókuszt. A kezdeményezés mögött erős támogatás állt: biztosították számunkra a megvalósításhoz szükséges hátteret, a pszichológiai szemléletű megközelítés segítette a kollégák bevonását, a stratégiai gondolkodás pedig hozzájárult ahhoz, hogy a folyamat végig a célkitűzéseink mentén haladjon. A tartalmak előállítását és a megosztható pillanatok megteremtését szakmai és emberi oldalról egyaránt kiemelt figyelemmel kezeltük.

Mi nemcsak tervezünk, hanem meg is valósítjuk, amit elhatározunk

A munkánkat mélyebb megértéssel kezdtük: megnéztük, miért nem adunk visszajelzést, milyen félelmek, tévhitek és gátlások állhatnak a háttérben. Ezután tudatosan építettük fel az éves programot:

• Mítoszromboló kerekasztal beszélgetés – ahol felmértük, ki mit gondol a témáról, kiben milyen mítoszok élnek a visszajelzésről. Közösen nevettünk (és néha bólogattunk) a leggyakoribb kifogásokon.
• Gyakorlatorientált workshop – kiscsoportos, biztonságos térben, ahol kipróbálhattuk, milyen érzés adni és kapni is visszajelzést.
• Pilot program a Product Design csapattal – ahol rendszeres, írásos visszajelzések indultak el strukturált formában.
• Inspiráló előadás szakértő vendégtől – ami új nézőpontokat és lendületet adott az év végére.

Ezeken túl sok „láthatatlan” munka is zajlott: tervezés, megbeszélések, finomhangolás, kommunikáció, nyitottság építése. A legnagyobb eredmény mégis az, hogy egyre több kolléga meri kimondani, amit gondol – és hallgatni is tud, amikor más mondja.

Beszéltünk. Hallgattunk. Változtattunk. 

A 2025-ös év első negyedében egy interaktív előadás és workshop formájában mélyültünk el a visszajelzés témájában. Az esemény nem hagyományos előadás volt: egy színész segítségével valós visszajelzési helyzeteket játszottunk el és alakítottunk közösen a közönség aktív részvételével. Az előadásban szó volt a leggyakoribb hibákról, a félrecsúszó szándékokról, és arról is, hogy hogyan lehet hatékonyan, mégis emberségesen visszajelzést adni.

Egy kollégánk így fogalmazott az alkalom után:

Volt 1-2 helyzet, amikor olyan érzésem volt, hogy jó pár dolgot már eddig is tudtunk, de valahogy, mégis jó volt így egyben látni/hallani, elérve azt, hogy így jobban ‘helyére kerüljön’ pár dolog a témában.

Az interaktív megközelítés nemcsak tanulságos volt, de élvezetes és közösségépítő is.

A következő eseményünket májusban tartottuk egy kerekasztal beszélgetés formájában, ahol valós visszajelzési helyzeteket dolgoztunk fel, közösen gondolkodva a lehetséges megoldásokról. 

Ehhez előzetesen a kollégák segítségét is kértük: névtelenül lehetett szituációkat beküldeni, akár a kávégép, akár a hűtő mellett. Gerilla feedback-kampányunk részeként QR kódokat helyeztünk el az irodában vicces szövegekkel, mint például:

• „Öntsd ki a tejet… meg a szíved is!” – tejesdobozon
• „Ne jegeld a témát!” – hűtőn
• „WTF-feedback box” – amibe fura vagy vicces visszajelzéseket lehetett bedobni

Ez a könnyed forma segített abban, hogy a visszajelzés ne valami nehéz, kellemetlen dologként jelenjen meg, hanem olyasvalamiként, amiről lehet közösen gondolkodni – néha nevetve, néha kicsit komolyabban.

Hogyan tovább?

Másfél év elteltével is hisszük, hogy van jelentősége annak, hogy házon belül foglalkozunk a visszajelzésekkel. Nem mindig könnyű: apró lépésekben haladunk, néha megakadunk, előfordul, hogy csalódottak vagyunk – de a motivációnk nem csökken.

Eljutottunk arra a pontra, hogy szeretnénk látni, munkánknak milyen hatása van a kollégáinkra. Hogyan érzik magukat a visszajelzések kultúrájával kapcsolatban? Mi változott számukra az elmúlt időszakban?

A munkacsoport tele van ötletekkel és tervekkel, de tudjuk: csak akkor lehet valódi előrelépést elérni, ha kérdezünk – és meghallgatjuk a válaszokat. Ezért most mi kérünk visszajelzést.

Bízunk benne, hogy hamarosan egy újabb cikkben már az eredményeket is bemutathatjuk.

Market Size and Purchasing Power

Globally, approximately 1.58 billion people live with disabilities, accounting for around 22% of the world’s population. In the United States, the United Kingdom, and the European Union alone, there are about 168.6 million people with disabilities. While disability is more prevalent among older individuals, a significant portion of the working-age population is also affected.

These numbers highlight a tremendous opportunity: meeting the needs of people with disabilities can unlock a vast market. The global annual purchasing power of people with disabilities in the UK and the EU exceeds €1.3 trillion. When considering their families and close connections—who often make purchasing decisions with accessibility in mind—this figure can rise to as much as €8 trillion.

Another major societal shift impacting both the global and European economies is an aging population. Life expectancy is increasing, and demographic trends indicate that by 2030, people over 50 could make up nearly or even exceed 40% of the EU’s population. This means more than 180 million people in the European Union will be over 50, significantly influencing labor markets and economic structures. By 2025, the spending power of this demographic—known as the silver economy—is projected to reach €6.4 trillion, with job creation potentially increasing by 40%.

These figures reinforce the fact that people with disabilities represent a substantial segment of society, requiring accessible, intuitive, and flexible digital environments that work across various devices. Thoughtful, accessibility-focused design not only expands the reach of a product but also enhances its long-term sustainability and cost efficiency. A product developed with this mindset is likely to require fewer costly redesigns, ensuring long-term savings and a competitive edge.

Another Key Advantage: Online Search

Studies show that nearly half of all retail purchases begin with an online search:

• 83% of shoppers research online before making an in-store purchase, and nearly 72% continue gathering information on their smartphones while inside the store.
• The majority of customers start their shopping journey online: 44% use search engines, while 41% browse directly on e-commerce platforms. This underscores the growing importance of digital platforms alongside physical stores.
• In major economies like the United States and China, online shopping already accounts for more than 20% of total retail sales, and this figure is rapidly increasing, expected to reach or surpass 30% soon.

Google’s search engine, while continuously improving with AI, still functions at the comprehension level of a young child. That’s why it needs clear, structured content to understand the information on a website. By following accessibility best practices, businesses gain two key benefits:

1. Google can more accurately interpret and prioritize the information on the site.
2. The search engine perceives the content as reliable and well-structured.

As a result, accessible websites are more likely to rank higher in search results, significantly increasing visibility. Many companies invest in accessibility not just for inclusivity but also because better search rankings drive higher traffic and revenue—making it a smart business decision.

What Would a Perfect Digital World Look Like?

A world where all digital content is:

• Accessible to everyone
• Functional across all devices (computer, phone, tablet)
• Available in multiple formats (webpage, PDF, e-book)
• Usable with both slow and fast internet connections
• Effective in different environments (at home, in the office, on the go)

While this ideal may never be fully realized, creating a more accessible digital world is an ongoing journey of improvement. Going beyond the bare minimum required by regulations helps businesses reach a broader audience and enhances user satisfaction with better-designed features. Moreover, companies that prioritize inclusivity tend to outperform their competitors financially, and applying accessibility principles can potentially expand a product’s user base by up to four times.

Beyond the numbers, brands that champion accessibility foster positive associations—they are seen as open, innovative, and inclusive. This approach brings tangible benefits, such as increased web traffic and customer loyalty, reinforcing the importance of integrating accessibility from the very start of the design process. Not only is this the ethical choice, but it also makes strong business sense, expanding customer reach and strengthening brand reputation.

Út az IT világába

Aranka már a szakközépiskolában is programozást tanult, így esetében talán nem is volt kérdés, hogy az IT szakmában helyezkedjen el. Közel 13 éve dolgozik a Virgónál, és pályafutása során számos fejlődési lehetőséget kapott. Három gyermek után részmunkaidőben tért vissza az IT szektorba, ahol először automata tesztek írásával foglalkozott, majd a backend fejlesztés felé fordult. A logikus gondolkodás és a kreatív problémamegoldás az, ami számára igazán vonzóvá tette ezt a pályát.

Bea karrierje kezdetén soft skills tréningeket tartott, majd kulturális és szociális projektek menedzselésével foglalkozott. Egy IT kutatás-fejlesztési projekt vezetőjeként találkozott először a Scrum Master szerepkörrel, amelyben megtalálta a számára ideális kombinációt az emberek támogatása és a projektmenedzsment között. Tudatosan építve karrierjét az agilis szoftverfejlesztés világában, Bea most már agilis coachként segíti a csapatokat és szervezeteket.

A jelenleg delivery menedzserként dolgozó Gabi az elmúlt több mint 9 évben számos különböző pozícióban kipróbálhatta magát itt, a Virgoban. Az ő IT-s sztorija sokkal inkább a véletlen műve volt; korábban az autó-, majd gyógyszeriparban dolgozott, s csak később, egy volt évfolyamtársa révén ismerkedett meg az agilis szoftverfejlesztéssel és magával a Scrum Master pozícióval.

A csapatmunka, a folyamatfejlesztés és a Lean szemlélet voltak azok a kulcsszavak, amelyek azonnal megfogtak, és mivel kacérkodtam már a munkahelyváltás gondolatával, így rögtön le is csaptam a kínálkozó lehetőségre.

Kihívások és bizonyítási kényszer

Aranka számára a férfi többségű környezet nem volt idegen, hiszen fiútestvérek mellett nőtt fel, és tanulmányai során, hivatásának köszönhetően is főként fiúk vették körül. A legnagyobb kihívás inkább az volt, hogy szakmai kompetenciáját időről időre bizonyítania kellett. A nyolcéves kihagyás után való visszatérés különösen nehéz volt, de kitartása és a támogató munkahelyi közeg segítette az újrakezdésben.

Bea azt tapasztalta, hogy nőként gyakran többször kell megerősítenie döntéseit. Ha nemet mondott egy feladatra, gyakran próbálták meggyőzni, hogy vállalja el, míg férfi kollégáinak elutasítását általában hamarabb elfogadták. A változásmenedzsment területén is többször kellett bizonyítania, hogy nemcsak egy „kedves segítő”, hanem határozott szakmai vezető – amikor látták, hogy a megközelítése, szakmai érvelése és stratégiája valódi eredményeket hoz, ez a hozzáállás megváltozott.

Arankához hasonlóan Gabi számára sem okozott nehézséget beilleszkedni egy férfiak által dominált közegbe, hiszen korábbi munkahelyein is jellemzően férfiakkal dolgozott, valamint a kollégiumi évei alatt villamosmérnök és mérnök informatikus hallgatókkal lakott együtt. Az egyik legnagyobb kihívás számára az volt, hogy bizonyítsa, vezetőként is képes helytállni. A szakmai fejlődés mellett emiatt az önbizalom és a határozottság is kulcsfontosságú tényezővé vált karrierje során.

A kemény munka mindig meghozza gyümölcsét

A szakmai sikerek sokféleképpen megnyilvánulhatnak, de abban mindegyik interjúalanyunk egyetértett, hogy az egyik legfontosabb elismerés a saját csapatuktól kapott pozitív visszajelzés.

Aranka számára a legnagyobb siker, hogy munkáját és szakmai tudását elismerik kollégái. Számos nagy projektben vett részt, de a legfontosabb számára, hogy olyan munkahelyi légkörben teljesedhet ki, ahol az emberek szívesen dolgoznak együtt.

Fontos számomra, hogy szívesen dolgoznak együtt velem és kölcsönösen számíthatunk egymásra. A jó szakmai teljesítmény mellett azt is lényegesnek tartom, hogy milyen emberi kapcsolatokat építünk a munkahelyünkön.

Sikerei mellett egy kedves, megható emléket is megosztott velünk Aranka. Tízéves jubileumi köszöntése alkalmából egyik kollégája – mintegy hálája jeléül, hogy segített neki – meglepte azzal, hogy visszaadta neki azokat az eredeti jegyzeteket, amelyeket még egyetemi évei alatt, több mint húsz évvel ezelőtt készített a párhuzamos programozás tantárgyból.

Bea egyik legbüszkébb pillanata az volt, amikor egy általa mentorált csapat elérte azt a szintet, hogy már teljesen önállóan tudtak működni agilis szemléletben. Az a felismerés, hogy egy csapat sikeresen magáévá tette az agilis gondolkodásmódot, számára hatalmas szakmai elismerést jelentett.

Az IT világa tele van lehetőségekkel és folyamatos fejlődést kínál

Aranka azt vallja, a csapatmunka az egyik legjobb része a munkájának. A közös gondolkodás és a kreatív problémamegoldás folyamatosan inspirálja, és örömmel tapasztalja, hogy a különböző projektek során mindig van lehetőség tanulásra és fejlődésre. Szerinte egyik nagy előnye ennek a szakmának a rugalmasság, például a home office lehetősége, vagy akár a részmunkaidős munkavégzés, ami különösen fontos lehet a családalapítás és egyéb élethelyzetek szempontjából.

Bea számára a legnagyobb motiváció az apró, de folyamatos előrelépés. Hisz abban, hogy az agilitás sikere nem egyetlen nagy lépésben, hanem sok kis változásban rejlik, amelyek idővel hatalmas eredményeket hoznak.

Gabi hiszi, hogy az IT szektor egyik legnagyobb előnye a változatosság. Mindig van új technológia, új módszertan, új kihívás, így az ember sosem érzi azt, hogy egy helyben toporog. Szerinte a legfontosabb, hogy merjünk nyitottak lenni az új dolgokra, tanuljunk, és legyünk elkötelezettek, alázatosak a szakmánk iránt.

Inspiráljuk, ösztönözzük a fiatal lányokat!

Az egyik legfontosabb tényező a látható példaképek és a támogató közeg. Ha több sikeres női szakembert ismerhetnének meg a fiatalok, az segítene lebontani azt a tévhitet, hogy az IT kizárólag férfiaknak való.

Bea mindemellett úgy véli, hogy a vállalati és oktatási programoknak tudatosan ösztönözniük kellene a női tehetségeket mentorálással, gyakornoki lehetőségekkel és támogató hálózatok kialakításával.

Abban is hisz, hogy már fiatal korban több lehetőséget kellene biztosítani a lányoknak a technológiai területekkel való ismerkedésre. Fontosnak tartja, hogy az IT egyértelműbb választási lehetőségként jelenjen meg számukra, mert gyakran csak azok lépnek erre a pályára, akik már eleve magabiztosan mozognak benne. Megfelelő támogatással és inspirációval azonban sokkal több fiatal lány fedezhetné fel a helyét ebben a világban.

Aranka, Bea és Gabi történetei azt bizonyítják, hogy a kihívások ellenére is lehetőség van fejlődésre, szakmai elismerésre és inspiráló munkára nőként ebben a szektorban.

Mi, virgósok rendkívül büszkék vagyunk női munkatársainkra, és bízunk benne, hogy ezek a történetek másokat is motiválnak arra, hogy merjenek belépni az IT világába, és kitartással, elhivatottsággal építsenek karriert ebben a dinamikusan fejlődő iparágban.